Az úgy volt, hogy én Budapesten, egy belső udvarra néző, gangos társbérletben nőttem fel, ahol fel sem merült, hogy legyen cicánk vagy kutyánk, de még egy papagájunk vagy teknősünk sem.
Először rövid életű első házasságomban kellett együtt élnem egy fehér, hosszú szőrű cicával, aki miatt rendszeresen köhögőrohamot kaptam (biztos közrejátszott a cica gazdájával megromlott kapcsolatom is).
Több évtizedet előre pörgetve, néhány évvel ezelőtt feleségem és tizenéves ikreim elkezdték mondogatni, hogy milyen jó lenne egy cica. Azt tudták, hogy a macskák perceken belül köhögésre ingerelnek, fulladok, viszketni kezd a szemem. Mégha nem is látom, hogy egy lakásban vagy más zárt helyen van-e macska, azonnal megérzem. Szóval macska kizárva, punktum.
De kár, mert a Szása olyan aranyos, ismételgették. Szása egy méltóságteljes acélszürke szibériai, aki mindenkinek elcsavarja a fejét, és a földszinten lakik. Nemcsak lakásban, de kint is jól érzi magát, így gyakran találkozunk vele.
Mikor gazdája, Péter, először invitált be a lakásába, Szása ott trónolt egy széken. Rögtön megjegyeztem, hogy sajnos nem tudok sokáig maradni, mert macskákra allergiás vagyok. Péter legyintett, Szása hipoallergén.
Hipomicsoda? Ezt azt jelenti, magyarázta, hogy nem okoz allergiás tüneteket. És tényleg, semmi allergiás tünetem nem volt Szása társaságában.
Magamba szálltam. Tegyük fel, hogy találok én is egy Szását, akkor valóban csak azért nem vagyok hajlandó együtt élni egy macskával, mert allergiás vagyok? Hmmm. Ha ezzel nagy örömöt szerezhetek a családnak, különösen az ikreknek tudnék egy életre szóló ajándékot adni a születésnapjukra egy hónap múlva, akkor miért van bennem mégis ellenállás? Mert volt bennem, nem is kicsi, kár tagadni.
Aztán vettem egy mély levegőt, és felhívtam Szása felmenőinek a gazdáját. Sajnos most nincs szibériai kiscica, próbálkozzak tavasszal.
Nekem való kihívás: hipoallergén cicát szerezni határidőre, bárhonnan. Milyen fajta van még a szibériain kívül, amelyik nem köhögtet, könnyeztet, fojtogat? Balinéz, bengál, burmai, Devon Rex, Cornish Rex, Don Sphynx (jaj, azért ilyet ne!), brit rövidszőrű…
Innen minden mint a karikacsapás. Van három brit rövidszőrű egy családnál Hatvanban!
Bármelyik kis cicát örökbe tudtam volna fogadni, de legjobban az a kis fehér szőrpamacs tetszett meg, aki végig ott kuksolt a gazdi könyökhajlatában. Ő kell nekem!
Amikor beállítottam otthon egy hideg, barátságtalan decemberi estén Mirivel (a név közeli elhúnyt rokonról emlékezik meg), azt a sikongást, kacagást, örömkönnyeket, ami fogadott, soha nem felejtem el.
Miri mókás, kiszámíthatlan, kiváncsi, makacs, kacérkodó… kifogyhatatlan szeretetforrás. Minden napja ajándék nekünk.
Barátsággal,
Gábor
Ha szívesen olvasod a napi üzeneteimet, küldd el barátaidnak, ismerőseidnek, hátha nekik is segít a bezártságban. Szólj nekik, hogy ha szeretnének, ők is feliratkozhatnak ide kattintva.
U.i.: Ezek után nem kérdés, hogy megveszem a kisállat szőrtelenítő kesztyűt. Nincs születésnap, nincs karácsony, de jó és hasznos ajándék nemcsak nekünk, de Mirinek is.
