A hiányban, jövünk rá, hogy milyen sokat jelent a közösség, a többi ember, akiket naponta látunk, és most a kényszerű elszigeteltségben egyáltalán nem vagy csak képernyőn találkozunk velük.
Megkérdeztem a kollégáimat, nekik mi hiányzik abból, hogy nem járnak be az irodába. Néhányuk válasza igazán meglepett, legszívesebben megölelném őket érte, de most az végképp lehetetlen.
Norbi ezt válaszolta a kérdésemre: „Nekem ami a legjobban hiányzik, az a dugó hazafelé jövet. Fura, de így van, mert a dugóban ülve a kocsiban le tudok nyugodni, amire hazaérek. Pörögnek a gondolatok, lepörög a napom és megnyugszok mire hazaérek. De most nem tudok hazamenni a nappalimból. :D”
Sosem jutott volna eszembe, hogy valakinek a csúcsforgalom hiányzik, de milyen igaza van!
Máté: „Reggelente amikor bejárok, szeretek zenét hallgatni, és eltervezni a napot közben a villamoson meg metrón. Az ebédlőben mindig volt valami izgalmas téma, akárki mellé ültem le, szóval hiányzik ez a barátságos közeg. Illetve a munkahelyi gerinctorna ami keddenként meg csütörtökönként volt megtartva.”
A gerinctornát Nóri vezette be. Volt versenyúszó, aki kitalálta, hogy egy héten kétszer egy negyedórás tornát vezényel majd. Derekunkat, karunkat nyakunkat csavartuk, hajlítgattuk, nyújtottuk, mindezt zokniban, állva, ülve, az ebédlő és a pénzügy közti térben. Aztán Nóri terhes lett, helyét Dani vette át. De jó is volt! És lesz is még.
Balázs azt írja: „Nekem az az inspiráció hiányzik a legjobban amit a többiektől kapok, az a plusz, az az energia, amit a csapat tud adni… A közös ötletelések, nevetések, poénok, zrikák és az, hogy segítsük egymást.”
A csapat.
„Nekem legjobban egyértelműen a csapat hiányzik! A reggeli izgalom, amikor a troli megállóban tudtam meg, hogy éppen kivel megyek be dolgozni. A közös kávézások és reggeli készítések, amiért képesek voltunk munkaidő előtt bemenni, csak hogy csacsoghassunk egyet azokkal is, akik egyébként messze ülnek tőlünk. A sok random beszélgetés munka közben. A reluxák, amiket egész nap össze-vissza tekergettünk attól függően kinek milyen igénye volt. 😀 A helyem az ablaknál, ahonnan az egész irodát beláttam. A közös ebédek a konyhában, ahol az égvilágon mindenről is beszéltünk már. 🙂 A délutáni teázások a csajokkal és a közös benti társasozások és bulik. Na meg persze a kutyik!” Ezt Viki írja.
A kutyik, igen.
Lea: „ Nekem a közös ebédek hiányoznak a legjobban, Gvendinek pedig a sok kényeztetés, simogatás!”
Gvendi egy mindenre kiváncsi, imádnivaló tacskó, aki a karácsonyi Brigád videó sztárja is. Mindenki kedvence, naponta bejár, gyakorlatilag állományban van a Brigádnál.
Néha nemcsak humán, de négylábú játszótársai is akadnak Gvendinek. Például Lilla tacskója, Dezső is be-bejár az irodába, nem beszélve Amyről, akinek a pedigréje és fajtája kicsit homályos, mert Evelin egy menhelyről fogadta örökbe. Patrik gyönyörű, hófehér svájci juhásza, Casper is tiszteletét tette már, csakúgy mint Bence Pepsi névre hallgató törpe tacskója. A sort Zoli pajkos beagle-je, Sárika, zárja, aki igazából a kutyák közül az első rendszeres látogatója volt a Brigádnak, de később már csak nosztalgiából dugta be az orrát hozzánk.
Neked ki a bajtársad a karanténban? Küldd el a képét (lehet cica is vagy más kedvenc), hadd legyen egy jó napunk: egyuttkonnyebb@bonuszbrigad.hu
Barátsággal,
Gábor
U.i.: Itt-ott már látszanak a jelei annak, hogy lazítják a korlátozásokat külföldön, de addig is, ha van kerted vagy akár a városban egy kis erkélyed, ez a BBQ grill biztos jól jön. Mire majd vendégeket is hívhatsz, még idén nyáron (remélem), addigra már a grillezés és füstölés mestere leszel.
