Ezt a járványt mindenki meg akarja úszni, így vagy úgy. De ez nem egy természeti csapás, mint mondjuk egy hurrikán, amit várunk, hogy elvonuljon, és aztán minden visszatérhet a rendes kerékvágásba. A járvány kimeneteléért mindenki személyesen is felelős a maga módján. Felelős vagyok magamért, és felelős vagyok mindenki másért, akivel kapcsolatba kerülök.
Az ördögi, hogy sokan úgy gondolkoznak, „mitől féljek, fiatal és egészséges vagyok, nem tartozom a veszélyeztett csoportok egyikébe sem, nekem senki ne mondja meg, mit csinálhatok és mit nem.”
Közben meg lehet, hogy pont az ilyen emberjogi harcos már rég megfertőződött, nem is tud róla, nem betegszik meg, de közben megfertőzi nagyokos barátait, akikkel összejár, tesz a távolságtartásra, a kézmosásra, a szájmaszkra. Aztán meglepődik, hogy a szomszéd néni vagy a nagyanyja vagy a kollégája vagy a jó kondiban lévő, sportos haverja hirtelen leesik a lábáról, és nem sikerül az életét megmenteni.
Ezt a járványt mindenki meg akarja úszni, így vagy úgy. David Geffen milliárdos zene- és filmproducer például feldobta az Instagrammra 450 láb (137 méter) hosszúságú szuperjachtjának a fotóját, tudatva követőivel, hogy ő történetesen a Karib-tengeren várja a járvány végét. Ő nem siet. De megkapta a magáét, mert online jól megköpködték, le is szedte a bejegyzést.
Amikor ezt olvastam, ocsmány, otromba, szégyenletes szavak tolongtak a fejemben, ami persze már nem is róla, hanem rólam szólt. Féltékeny vagyok talán? Én nem ezt tenném, ha tehetném? Az vesse rá az első követ… Sokan, nemcsak milliárdosok, elvonulnak vidéki birtokukra, házukba.
Nekem nincs birtokom, tanyám, még egy kis hétvégi vityilóm sincs, és megítélni sem szeretnék senkit, aki úgy dönt, el innen, ki a városból, amíg véget nem ér ez a vészhelyzet, de nem ez a megoldás. Siófoki kedves ismerősöm meséli, ott a polgármester kéri a nyaralótulajdonosokat, ne menjenek le Balatonra, maradjanak otthon, ne terjesszék a bajt.
Együtt fogjuk ezt végigcsinálni. Amikor a szupermarketben vagy a patikában azt látom, hogy az emberek a lehetőséghez mérten betartják a távolságot, azt remélem, hogy nemcsak saját érdekükben teszik ezt, hanem együttérzésből, szolidaritásból is.
A bajban azért van valami felemelő. Hirtelen közünk lett egymáshoz. Itt, Magyarországon és az egész világon. Mindenki érzi a veszély súlyát, mégha nem is beszél róla. És, remélem, mindenkit megérintett, hogy fontos egymásra vigyáznunk, mert másképp nem megy. Ez a vacak korona tűnjön már el, az együttérzés, a türelem, egymás segítése pedig maradjon még sokáig velünk. Mert olyan jó.
Te mit gondolsz, írd meg: egyuttkonnyebb@bonuszbrigad.hu
Barátsággal,
Gábor
U.i.: Nehéz elképzelni, hogy internet nélkül hogy kezelnénk ezt a mostani időszakot. Különösen a házhozszállítás óriási segítség. Nem kell főznöd, ha nincs kedved, módod, és mégis ehetsz frissen készített, finom ételt. A választék óriási: sushi, pizza, hamburger, mindez az éhenhalok.hu jóvoltából (nem azért, mert különben éhen halnánk, de milyen jó hogy vannak).
