Eszter vagyok, 29 éves. Van egy tündéri 4 éves kislányom Abigél. Hogy miért is fontos ez? Az nemsokára kiderül.
Az elmúlt napok történései a családot arra késztették, hogy itthon legyün, együtt, mindannyian. Eleinte fel sem fogtam valójában. Itthon mindenki? De hogyan? Nekem dolgoznom kell! A ferjem pedagógus, ő hogy fog tanítani? Szóval itthon? Akkor minden nap? Főzés hogy lesz megoldva? Hordjunk kaját? Dehogy. Akkor megint kilépünk a házból. Egy 4 évest lefoglalni egész nap? Hogy fogom ezt csinálni? Egy csomó csomó kérdés volt a fejünkben, mellette fokozta a hangulatot a sok tragikus esemény, amelyeket a tv, internetes oldalak sugalltak. Szóval itthon leszünk. Újratervezés. Elkezdtem gondolkodni. Az új helyem a konyha lesz, az egy biztos pont. Ott kikapcsolok!
Mellette kattogott az agyam, hogy ezt remekül lehetne kivitelezni a kislányommal, hiszen kislány, persze hogy érdekelni fogja, hogyan kell éppen dagasztani, nyújtani, kenceficélni! És be is jött. Imádunk főzni, együtt, a konyhában! Nincs se tv, se telefon, kizárjuk, amennyire tudjuk legalább a délelőttünkből a rosszaságokat – persze a zene, az folyton szól.
Szóval olyan recepteket is megcsináltunk amitől mindig is tartottam! Aranygaluska, kötött tészta leves, csöröge! Ezeket a recepteket mind elsajátítottam. Tegnap épp csörögét csináltunk. Pikk-pakk meg is voltam vele, utána jutott bőven idő közös játékra is Abigéllel.
Leírom a receptet nektek, ha kedvetek van készítsetek el, mert pofonegyszerű és imádja a család!
Csöröge fánk
A hozzávalók a következők:
40 dkg liszt
0,5 tasak sütőpor
1 csipetnyi szódabikarbóna
1 cs vaníliás cukor
5 dkg cukor
10 dkg margarin
2 tojás
1 csipet só
3 ek tejföl
olaj (a sütéshez)
Elkészítése
A száraz hozzávalókat egy tálba tesszük, a margarint belemorzsoljuk, majd a tojásokat és a tejfölt is beletesszük, és tésztát gyúrunk belőle. Picit ragacsosabb a tésztája! A tésztát én ketté szedtem egyben kinyújtani soknak bizonyult.
Lisztezett felületen kb. fél cm vastagságúra nyújtjuk, majd rombuszokat vágunk belőle (derelyevágóval vagy késsel), aminek a közepébe vágást ejtünk és a vágáson keresztül átfordítjuk az egyik sarkát.
Serpenyőben olajat hevítünk, és bő olajban kisütjük a fánkokat. Fahéjas cukorral a legfinomabb, de lekvárral is tálalhatjuk.
Pofonegyszerű, gyors recept!
Végezetül pedig: rájöttem, hogy nagyon jó ITTHON! Jó a családdal. Soha még ennyi idő nem jutott a kislányomra. Színezünk, udvaron játszunk, foglakoztatózunk, kreativkodunk. És persze minden nap főzünk! Nem vagyunk hulla fáradtak, feszültek, ingerültek. Most nem. Ebben a helyzetben amúgy is muszáj higgadtabbaknak lennünk. Elcsendesülni. Elgondolkodni mindenkinek, miért kapjuk ezeket a pofonokat. Tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik. Most nagy a tét! Emberéletek, munkahelyek… És még megannyi dolog.
Ha megteheted, maradj otthon! Fogjunk össze együtt az országért, az emberekért, a munkahelyekért, az egészségügyben dolgozókért!
És ha vége, újult erővel, mosolyogva újraindulhat minden, ahogyan pár héttel ezelőtt is! Mert jó itthon, de az még jobb, ha egészségesek vagyunk és van munkahelyünk ahová dolgozni járunk.
