Este tíz óra, mindenki elcsendesedett, én végre leültem dolgozni egy kicsit. Nem volt semmi ez az első nap, ritkán jutottam lélegzethez. Két otthonról dolgozó felnőtt, egy idős nagyszülő, három különböző intézménybe járó iskolás, meg a háztartás ellátása a feladat. Beszámoló a #maradjotthon időszakról nálunk, avagy mélyvízben kezdőként.
Mi már pénteken se akartuk a gyerekeket iskolába engedni, egyet sikerült itthon tartani a háromból. A férjem csütörtök este azzal jött haza, hogy innentől három hónap home office, késő este pedig megjött az általunk várva várt bejelentés is: hétfőtől digitális oktatás.
Lenyűgöző volt követni a közösségi médiában és az iskoláinkkal eddig használt három különböző e-naplóban a pedagógusok megfeszített hétvégi munkáját! Azok a tanítók és tanárok, akik a hétköznapokban nagyon kevés megbecsülés és még kevesebb anyagi juttatás mellett látják el a gyerekeink oktatását, péntek éjszakától összefogtak és vállt vállnak vetve elkezdtek ötletelni és kidolgozni egy Magyarországon eddig egyáltalán nem ismert oktatási rendszert. Mi pedig itthon kupaktanácsot tartottunk, először ketten a férjemmel, aztán a közös álláspontot tálaltuk a gyerekeknek.
A legfontosabb volt azt elmondani, hogy nem tavaszi szünet kezdődik, hanem folytatódik az iskola, csak más alapokon. Nagyon izgalmasnak találták, hogy apa és anya lesznek a tanítók – mi sem kevésbé, csak talán másképp.
Megterveztünk egy napirendet, ami apa céges naptárán alapul, felváltva foglalkozunk a gyerekekkel, amíg önállóan nem lehet itthon is rájuk bízni egy-egy feladatot. Így amíg az egyik felnőtt oktat, a másik dolgozhat. Megállapodtunk abban, hogy csak egy órával kelünk később, mint máskor, hiszen az iskolába utazás ideje kiesik, de a tanulást ugyanúgy nyolckor elkezdjük, hogy ne csússzunk szét.
Rövidebb órákat tartunk, hiszen nekünk nem kell egyszerre húsz-harminc gyerekkel foglalkozni. (A mai nap után nem is értem, a pedagógusok hogy képesek erre.) Ugyanúgy lesz tízórai-, ebéd- és uzsonnaszünet, és több tízperces rohangálás odakint. Szerencsések vagyunk, hogy van kertünk, akkor sem kell nélkülöznünk majd a levegőn való mozgást, ha már nem szabad kijárni – bár mi már ma is önkéntesen csak a kertkapuig mentünk.
Délutánra is ugyanúgy időzítettünk leckeírást, mint más napokon. Mára még nem vártuk, hogy bármilyen tananyag érkezik az iskolákból. A nehezítés: van egy másodikosom állami iskolában, egy negyedikesem Waldorfban és egy középiskolásom. A reggelt rendrakással és átszervezéssel kezdtük, fel kellett szabadítani még egy asztalt, hogy a két kisebb egyszerre tanulhasson a gyerekszobában, megállapítani, mi van itthon és mi maradt az iskolában, aztán órarend szerint elkezdtünk haladni. Megnéztük a legutóbbi anyagot és egy kicsit továbbhaladtunk. Volt olvasás- és nyelvtanóra, matek és lett volna német is, de az elmaradt. Hangszergyakorlás azonban belefért. A mindennapos testnevelést ma egyszerű kerti szaladgálással, görkorizással oldottuk meg, de hamarosan indul az Online tesi facebook oldal is, amit szeretnék követni a gyerekekkel.
A gimnazista nagyfiamnak főleg a Google Classroomok létrehozásával és technikai részletekkel telt ma a napja, de ő is tanult már az előrehozott érettségire. A két kisebb délutánra már kapott anyagokat másnapra mindkét általános iskola online felületein, most már van mihez nyúlnunk. Kiderült, hogy szolfézs is lesz Google Classroomban, hangszergyakorlásra pedig facebook- és messenger csoportok alakultak. A középső fuvolázik, a kicsi trombitál, vidám napjaink lesznek.
A férjemnek közben két Skype-meetingje is volt, sajnos nem sikerült mindegyik alatt csendet teremtenem, így van ez, ha apa egy iskolában dolgozik otthonról. Én az ebédhez a levest már tegnap este megfőztem, a főételt részletekben hoztam össze a gyerekek szüneteiben, illetve ebéd előtt kaptak egy félórás kinti szünetet, akkor a kamasz is részt vett a házimunkában. Közben lejárt egy mosás is, a fiúk kiteregettek. Ebéd után szabadfoglalkozás jött, én ezt az időt használtam ki arra, hogy utolérjem magam a három iskolától kapott tudnivalókban. Hát, nem mondom, hogy mindent átlátok, de legalább érkeztek infók. Leadtam egy tesco-, egy írószerbolt- és egy gyógyszertári rendelést is. Aztán jött a leckeírás, megizzadtam az írásbeli osztás elmagyarázásával, de sikerült!
Nyitottam egy füzetet, amiben leírtam, melyik gyerekkel pontosan mit csináltunk meg, hogy ha váltjuk egymást a férjemmel, ő is tudja követni. Én nem tudom, kik írják azokat a posztokat, amik arról szólnak, hogy „most majd lesz időd lelassulni, és mindent megcsinálni, ami korábban elmaradt” – én egyelőre nem látom magam, ahogy a családi ezüstöt tisztogatom ráérő perceimben.
De nem is ez a fontos. Feladat elé állított minket az élet, most ezt kell megoldanunk. A gyerekeink tanulhatnak, egészségesek, vannak eszközeink és internetünk, amin csodálatos megoldások születnek.
Különösen szerencsések vagyunk, hogy mind a ketten dolgozhatunk itthonról. A jelenlegi helyzetben nem tudnék sokkal jobb forgatókönyvet elképzelni ennél. Itthon maradunk, vigyázunk egymásra, összekapaszkodunk. Az online eszközök segítségével tartjuk a kapcsolatot a családtagjainkkal, a barátainkkal és tartjuk a lelket egymásban. Együtt ezt az időszakot is átvészeljük, amikor pedig túl leszünk rajta, még nagyobb örömmel ölelünk meg mindenkit. Tartsatok ki ti is, és persze, ha csak megtehetitek, maradjatok otthon!
