A minap olvastam egy cikket arról, hogy mennyire fontos, hogy jól induljon a napunk, hiszen egy nyugodt, hangulatos reggel pozitív hatással van arra, ahogy a továbbiakban érezzük magunkat. Hát, ami azt illeti, csak egyetérteni tudok: egy ideális világban a nappal együtt kelnék télen is, jógáznék vagy meditálnék, hogy ezzel erőt gyűjtsek a nap kihívásaihoz, megtervezném a napot, megírnám a listáimat, beszélgetnék a párommal kettesben, mielőtt a család többi része felébred.
Mindenki együtt, békésen megreggelizne, közben beszélgetnénk, semmi nem borulna ki, senki nem lenne ingerült és senki nem sietne. Öltözés, mosakodás, összepakolás, elindulás, mind zökkenőmentesen és időben zajlana és mindannyian feltöltődve és kiegyensúlyozottan lépnénk ki a lakás ajtaján.
A valóság a legtöbb családban ettől nagyon távol áll. A reggeleink többnyire rohanósak, veszekedősek, idegesek, kapkodósak és emiatt a legtöbb szülő esetében őrmesterkedősek. Senki sem szereti úgy hajtani a gyerekeit, ahogy néha tesszük, mégis, mintha ezzel kéne töltenünk az óvodás, iskolás évek nagy részét. Vajon lehet-e változtatni, vagy jobb, ha elfogadjuk, hogy az élet már csak ilyen?
Az igazság valahol középen van. Léteznek olyan apró mozzanatok, amiket be lehet csempészni a reggelekbe, hogy nyugodtabban teljenek. Néhány ötletet leírok nektek abból, ami nálunk működik, talán lesz, aki tud inspirálódni a mi reggeleinkből. Nálunk három iskolás gyerek van, két dolgozó szülővel – egy nyolc órára bejáró apával és egy rugalmas munkaidőben, részben otthonról dolgozó anyával.
Az első és legfontosabb: időben fel kell kelni. Sajnos el kell engednem azt a szép álmomat, hogy télen is a nappal kelek. A gyerekeknek negyed nyolckor kell elindulniuk ahhoz, hogy időben az iskolába érjenek. Ehhez ők hatkor kelnek, én ötkor. Ekkor még valóban van idő akár egy félóra jógára, meditációra vagy bármire, ami az alvásból az ébrenlétbe való átmenethez kell, lehetne ez egy kávé fölött bambulás is. Van, amikor meleg reggelit készítek ezalatt az idő alatt, miközben fülhallgatóval podcasteket hallgatok, élvezem a csendet és a nyugalmat, és lassan felébredek. Ha neked többet ér a plusz félóra alvás, válaszd azt! Van, akinek viszont sokat ad valamennyi nyugodt, saját idő ilyenkor.
Mire a gyerekek felkelnek, a legtöbbször az asztalon várja őket a reggeli. Mivel egy órával előttük kelek, és ebből az első félórát fordítom magamra, a másodikba belefér a reggelikészítés, és hiszek abban, hogy nagyon fontos nekik, hogy egyenek az első tanórák előtt.
Magamnak egy forró zöldteát készítek, és – ez most nagyon giccsesen fog hangozni – gyertyát gyújtunk, hogy ne érje hirtelen erős fény az éppen kinyílt szemüket, és amíg esznek, verseket olvasok nekik.
Ez a szokás még tavaly adventben alakult ki Szabó T. Anna Adventi kalendárium című verseskötetével, és annyira megszerettük, hogy úgy maradtunk.
Nálunk első a reggeli, még pizsamában, csak azután jön minden más: öltözés, mosakodás. Többéves tapasztalat után ismertük fel, hogy a mi két eleven kisebb fiunk esetében meghatározó, hogy ezekhez a tevékenységekhez szétválasszuk őket. Amíg az egyik mosakszik, addig a másik felöltözik a gyerekszobában, aztán cserélnek. Így nem zavarják egymást, nem kezdenek el sem játszani, sem piszkálódni, jobban tudnak arra koncentrálni, ami a feladat. Eleinte ehhez mindketten kellettünk a párommal, hiszen azt is biztos ismeritek, amikor ugyan megkérjük a gyereket, hogy menjen öltözni, de ő vagy nem megy, vagy útközben belebotlik egy játékba, ami eltereli a figyelmét… Mi megyünk vele és kísérjük. Nem veszekszünk vele és nem vagyunk erőszakosak, de ha kell, finoman fogva irányítjuk, és mondjuk is, hogy „tudod, most öltözünk”. Gyerekfüggő, de gyakran még a hét-nyolcévesnek is szüksége van erre.
A verseny is működő megoldás lehet: amíg az egyik mosakszik, én zuhanyozom, együtt mosunk fogat, és versenyzünk: ki lesz kész előbb? Csak az alapos munka ér! Aztán megyünk öltözni két szomszédos szobába, és közben átkiabálunk egymásnak: én már a zoknimat húzom! Én már a pulcsit veszem! Ez még vicces is, vidám, sőt, dinamikus is: ha eddig nem teljesen ocsúdtak volna fel, ez a játék meghozza az ébredést. Kisebbeknél jó, ha a ruhát előre kikészítjük, akár már előző este.
Ha ügyesek vagyunk, az iskolatáska is készen vár, hiszen előző délután, leckekészítés után be is pakoltunk másnapra és le is ellenőriztük, hogy biztosan minden megvan és a tolltartó is tele, már csak a tízórai hiányzik. Kialakult rutinnal ilyenkor még marad tíz perc ennek az elkészítésére is, a gyerekeknek pedig ez az az idő, amikor elcsábulhatnak egy rövid legózásra vagy egy kis olvasásra, ki mit szeret. Ezután persze nehezebb elindulni – az idő múlására érdemes néhány percenként figyelmeztetni a kicsiket, hogy ne az elmélyült játékból kelljen kirángatni őket.
Mi az utolsó pillanatokban szoktunk még elcsúszni: amikor azt gondolom, hogy minden a helyén, már csak kabátot, sapkát, csizmát kell húzni, és indulhatunk, akkor derül ki, hogy a sapka nincs meg, hogy nem férünk el egyszerre az előszobában , és hogy még fel kell rohanni a gyerekszobába az elfelejtett kottáért. Erre annyi a megoldásom, hogy számolni kell vele: ilyenek mindig lesznek, és több időt kell számítani az utolsó simításokra, mint amennyivel elméletben egy kabát és csizma felhúzása járna. Ha öt helyett tíz percet hagyunk erre indulás előtt, akkor tudunk egyesével-kettesével öltözni és belefér az is, hogy valamit elfelejtünk. Ezekkel az apró trükkökkel a legtöbb reggelünk – és ezáltal az életünk is – sokkal nyugodtabb lehet.
Ti mit csináltok, hogy nyugisabbak legyenek a családi reggelek hétköznap?
