Van az úgy, hogy a tükörképed sokkol – ismerős élmény? Volt egy nehéz időszakod, vagy kisbabád született, esetleg megműtöttek, és a testeden ez események nyomot hagytak. Az utálatos tükörkép meg nem tesz jót az önbecsülésnek. Valaki ilyenkor lelkesen ócsárolja magát (például én), más hárítja a felbukkanó rossz gondolatokat.
Egyik út sem az igazi.
Értem, hogy nem tesz boldoggá a felesleg, vagy a plöttyedt has, tónustalan fenék – de ez “csak” a tested, nem a személyiséged. Viszont neked tesz szolgálatot, úgyhogy nem árt karbantartani.
Az én sztorim a kisfiam születésével kezdődik. A kipárnázott alak természetes ilyenkor, de én nem tudtam szépnek látni. A tükörben mintha egy másik nő testén csücsült volna a fejem. Hogy fenékre és combra hízom, nem volt meglepetés, de a hatalmas mellek és a rengő has addig ismeretlenek voltak. Az új anyatestemre büszke voltam, hiszen kiszolgálta a kisbabám minden igényét, de letaglózott, milyen hülyén nézek ki a felsőimben. A kedvenc farmerem meg rám se jött!
A kismamás csoportokban többször olvastam a véleményt, hogy “most a gyerek az első, más nem férhet bele, de leszünk mi még jó nők, csajok!” – amire csak ingattam a fejem. Tényleg a fiam az első – de az a fiamat sem zavarhatja, hogy az anyukája csinosnak érzi magát! Úgyhogy hét héttel a születése után tornázni kezdtem, napi 30-35 percet.
Kifejezetten a szülés utánra való, hasizmot helyrehozó mozgással kezdtem, amiket a törzsizmot erősítő gyakorlatok követtek, majd három hónappal később nekifogtam a fenekem rendbetételének. Lassan, centiről-centire formálódtam, és élveztem minden percét.
Élveztem a mozgás örömét – ugye tudod, hogy az izommunka endorfint és szerotonint szabadít fel az agyban? A legjobb természetes hangulatjavító!
Élveztem a 30 perc nyugalmat. Közben ki tudott kapcsolni az agyam, utána örömmel fogtam neki a mindennapos dolgaimnak.
Élveztem, hogy a fiam születése után én is újjászületek. A rendszeres mozgás jót tesz a szívnek, a keringésnek, a vérnyomásnak és az emésztésnek is. A várandósság alatt szétcsúszott testem erőre kapott.
Élveztem, hogy testtudatom lesz, és egyre pontosabban kivitelezem a gyakorlatokat. A babázáshoz sok vitalitás kell, volt mire edzeni – a férjem elájult, hogy már könnyebben cipelem a fiunkat, mint ő!
Apropó, a férjem. Ő a szülés után naponta elmondta, milyen hálás nekem, büszke rám és szépnek lát. De az edzéseket is nagyon értékelte! És meg fogsz lepődni, a rendszeres 30 perc mozgással milyen messzire el lehet jutni! Már rámjön a kedvenc farmerem – csak máshogy áll rajtam, mint régen. A férjem szerint csinosabban, hiszen már több izom van rajtam, mint korábban.
A mozgás nekem már rutin. Igyekszem minden napot úgy alakítani, hogy beférjen ez a kis énidő, feltöltődés, és az egészségemért tett befektetés. Közben vagy alszik a fiam, vagy apa-fia időt töltenek a férjemmel, de olyan is van, hogy mellette tornázom. Már megszokta, hogy ilyenkor anya “elvan magában”. Ő közben szaladgál, vagy matat a gumiszalagommal, de az sem baj, ha felkéredzkedik, és vele csinálom a guggolásolat. Külön öröm, hogy ezzel példát mutatok neki.
A sport szeretetét fontosnak tartom átadni, és nem csak az egészséges test miatt. A mozgással a lelkemet is “kényeztetem” (tudom, furcsa ennek látni, mikor az emberről szakad a víz). Mert önmagamért teszem, és minden hatását imádom! Kezdj a tükörképed, az egészséged vagy az erőnléted miatt mozogni még ma, és közben tudd, ez olyan befektetés, ami rövid- és hosszútávon is megtérül!
