Nem kell nyárig várnod az utazgatással és felfedezéssel, sőt, a téli kilátástalanság egyik legjobb ellenszere egy vonat- vagy repülőjegy a környező országok valamelyikébe. Vendégzerzőnk ezúttal a cseh főváros romantikájába vetette bele magát és egy percre sem bánta meg, sőt! Kovács Anna Dóra vendégposztja.
A fogaskerekű lassan siklott el a híd alatt, amin állva a szemünkkel követtük a távolodó zöld kocsikat, és mintha pont így lett volna kitalálva, a távolodó jármű tovább vezette tekintetünket a város felé, amely a januári szürkeségben is aranylott.
Ez volt az első pillanat, amikor úgy éreztem, ez a város sokkal több mint a jó sörök, a kis vakond, a gólem, az Orloj, vagy bármilyen vagy bármilyen más turistamágnes jól összerakott egyvelege. Prága egy érzés, amiben jó megmártózni és eltölteni pár napot.
De ne szaladjunk ennyire előre. Az egész ott kezdődött, hogy egy elutazós, csajos hétvégéhez kerestünk helyszínt, és Prága elsők között jutott eszünkbe. Az egyikünk cseh eredetű vezetékneve miatt vágyott régóta a fővárosba, másikunk (aki én lennék) pedig akkor volt utoljára ott, amikor még nem is gondolta, hogy cseh irodalomból diplomázik majd. Kerestünk egy olyan időszakot, amikor a város sem hemzseg a turistáktól, de még az ünnepi hangulatból is elcsípünk valamit. Így lett az utazás időpontja január eleje.
A programot eredetileg úgy terveztük, hogy a legfontosabb látványosságokat mindenképp megnézzük, a fennmaradó időben pedig – nos, hát megóvjuk magunkat a kiszáradástól. Itt el is kell oszlatnom egy elég komoly hiedelmet. Szinte minden prágai kocsmákról szóló cikk említést tesz faragatlan pincérekről és a turistákat átverő turpisságokról. Saját tapasztalataink ezzel teljesen ellentétesek voltak, kifejezetten kedves és barátságos volt a fogadtatás, bárhova is mentünk. Mi a titok? Mi megtanultunk három mondatot (köszönés, rendelés, fizetés), amit persze nem mindig tudtunk hatékonyan alkalmazni, de pont elég ahhoz, hogy megváltozzon a felszolgálók hozzáállása. Nem arról van szó, hogy ne beszélnének legalább alapszinten angolul, ez inkább a gesztusról szól ilyen esetben, és lássuk be, nem egy megugorhatatlan elvárás.
Az egyes kocsmák történetének egyébként is érdemes kicsit utána olvasni, mert még a sört is más szájízzel kortyoljuk, ha tudjuk, hogy mi a története. A Fekete Ökör (U Černého vola) kocsmát például egy baráti társaság vette meg a rendszerváltás után, mivel tartotak tőle, hogy tönkremegy. Azt találták ki, hogy ha megkapják a kulcsokat, az üzemeltetés díján kívül minden bevételt a vakok intézete számára ajánlanak fel. Mindezért cserébe pedig egy asztalt kértek, ahol mindig van számukra hely. De ha ez az asztal nekik is van fenntartva, ne aggódjunk, a prágai kocsmákban minden társaság szívesen szorít helyet az újonnan érkezőknek. Sőt, a helyiek számára sokkal inkább természetes másokhoz csatlakozni, mint egyedül ülni egy asztalnál.
Alig néhány órája voltunk csak a városban, amikor már megegyeztünk, hogy jövőre is visszatérünk, ez az elhatározás pedig fel is szabadított a kötelező látnivalók gyors végiglátogatása alól. Nem mintha az első sör nem simítana ki amúgy is minden görcsösséget a Prágába érkezőből. A város titka pedig pontosan az elengedésre való képesség.
Prágát érezni kell. Erre jó lehetőséget ad a Budapesthez viszonyítva is hatalmas óváros, a színes épületek, a különböző korszakok lenyomatai és az olyan pillanatok, mint egy kis hídon állva völgybe ereszkedő fogaskerekűt követni, vagy Kavárna Slaviában kávét kortyolgatva a Moldva csöndes, reggeli áramlataiba feledkezni.
Hogy néhány hasznos tudnivalót is említsünk, a város gyalogosan is könnyen bejárható és erősen javasolt, de a tömegközlekedés is kiváló. A jegyek időalapúak, tehát vehetünk 30 vagy 90 perces jegyet is, ezt pedig a megadott idő alatt többszöri átszállással is használhatjuk, akár a már említett fogaskerekűre. A villamoson bankkártyával is vásárolhatunk jegyet, de a helyi közlekedési vállalat mobilappján is könnyen megtehetjük ugyanezt. Azért persze érdemes készpénzzel is készülnünk, sok vendéglátó helyen csak így fizethetünk. A kocsmákban nagyon finom sörkorcsolyákat is kóstolhatunk, érdemes a sörperec és sós mogyoró helyett ezeket választani.
De a legfontosabb mégis az, hogy a nagy nyüzsgésben is mindenképp lélegezzük be a komlótól és árpától nehéz levegőt, engedjük át magunkat a bohém életszemléletnek és egyszerűen csak hagyjuk, hogy ránk találjon az Aranyváros minden apró csodája.
