Több ismerősöm is mesélte, hogy a gyereke idén legalább 4-5 alkalommal találkozott a Mikulással egyetlen hétvége alatt. Elgondolkodtam, vajon milyen lehet ez egy gyereknek? Meg tud-e maradni a titokzatosság, az öröm, a várakozás, létre tud jönni a csoda- ennyiszer? Minden jószándék mellett vegyük észre, hogy bizony ezt is erősen túl lehet tolni, és az örömszerzés helyett könnyen túlingerelt, végül pedig kimerült és elégedetlen gyerekeket látunk majd. Ugyanez igaz a karácsonyra is:

ha ezer elő- és utókarácsony kerül a naptárba, ha minden alkalommal kapnak ajándékot, édességet és huszadjára is eléneklik az összes karácsonyi dalt, könnyen elveszhet a csoda, a várakozás öröme és izgalma.

Valódi vágyak

Ha odafigyelünk gyermekeink működésére, nem nehéz rájönni, mi az, amire igazán vágynak. Nem, nem a sokadik játékszer lesz az, hanem a felnőttek figyelmes jelenléte, szeretete, az örömteli együttlét. Ajándékot adni és kapni is nagyon jó dolog, de figyeljünk oda, hogy annyi csomag kerüljön a fa alá, ami befogadható az az adott kisgyermeknek. Jó, ha van idő és tér együtt kipróbálni az új játékokat és nem arról szól az este, hogy újabb és újabb  tárgyakat szabadítsunk meg a csomagolástól, észre sem véve, mit is rejt.

Közös programok

Már a karácsonyi készületre is igaz – minél kisebb a gyermek, annál inkább -, hogy a szavak helyett inkább tevékenységekkel, rituálékkal hangolódjunk az ünnepre. Ahelyett, hogy folyton emlegetnénk, vajon mit hoz a Jézuska, vagy hány nap van még karácsonyig, szervezzünk örömteli programokat. Közös sütisütés, a lakás ünnepi díszbe öltöztetése, ehhez akár díszek készítése, vagy karácsonyi meseolvasás mind remek alkalom az együttlétre otthon is. Ha pedig kimozdulnánk, felkereshetünk szabadtéri betlehemeteket, karácsonyi vásárokat, megnézhetjük a kivilágított Andrássy utat, felülhetünk a fényvillamosra vagya fénytrolira.

Gyermeki ritmus

Teremtsük meg saját magunk számára a lelassulást, keressük meg, nekünk, felnőtteknek mi segít abban, hogy egy nyugodtabb ritmust vegyünk föl az ünnepi időre. Írjuk föl a teendőinket egy papírra és állítsuk őket prioritási sorrendbe. Az első három helyen szerepeljenek azok a dolgok, amik nélkül nincs karácsony, a második három az legyen, amit ha december 22-ig nem intézünk el, akkor elengedjük és így tovább. A teendők elengedése mellett pedig keressük meg azokat a tevékenységeket, amik kikapcsolnak és töltenek, amellett, hogy lassítanak. Egy séta egyedül? Egy jó masszázs vagy fürdő? Vacsora a városban a párunkkal vagy egy jóbaráttal? Az időnk az, amit igazán adhatunk egymásnak, ne fecséreljük fölösleges rohanásra. Ha pedig sikerült megtalálni a belső nyugalmat és lassúságot, könnyebb dolgunk lesz a gyermekeinkhez való kapcsolódásban is, hiszen ők még sokkal természetesebben élnek a jelenben, az ünnepben, a csodában – ha hagyjuk nekik.