Sokáig nem tűnt fel, hogy baj van a Karácsonnyal. Novemberben megjelentek a műfenyők, a Mikulás csokik meg a karácsonyi zene a bevásárlóközpontokban – persze morogtam miattuk én is, mert papíron ezt a felszínes világot ugye utálni kell, de közben megszólalt a fejemben a vészcsengő, hogy “tejóégmindjártkarácsony: mi lesz az ajándékokkal?!” Mert ajándékot adni muszáj, hiszen szeretjük egymást és ezt ajándékkal fejezzük ki – tehát az ezredszerre hallott Last Christmas megtette a hatását: agyalni kezdtem, hogy akkor mit kéne tenni. Bocsánat: venni. Hiszen szeretem a családom és a barátaim – nehogy már ne tudjanak erről!
Mikor gyerek és diák voltam, elsősorban mindenki más szerette volna kifejezni a szeretetét nekem. Aztán munkába álltam, elköltöztem otthonról és úgy éreztem, mostantól ideje lejátszani a karácsonyozás felnőtteknek szóló “bé oldalát”, azaz megajándékozni mindenki mást – csakhogy a pályakezdő fizetésből semmi ilyenre nem futotta. Iszonyú cikinek éreztem magam.
Pár évvel később aztán a pénztárcám már készen állt az ajándékvásárlásra – csak az nem volt világos, ki minek örülne. Emlékszem az utolsó pillanatos vásárlós maratonokra: mert valamit, VALAMIT muszáj a karácsonyfa alá tenni…! Így sikerült beszereznem például két olyan sálat a két öcsémnek, amiket egy pillanatig nem hordtak – és megint cikinek érezhettem magam.
De ma már vége a kínos időknek, mostanra tudatos harmincas és jobb ajándékozó lettem. Nem pánikolok a műfenyők láttán, mert pontosan tudom, milyen ajándékkal okozok örömet, vagy legalább nulla bosszúságot szeretteimnek.
Minden, mi kézzelfogható
Hidd el, felnőtt korú szeretteidnek legtöbb fontos tárgya megvan. És ha valami hiányzik, nem tőled szeretnék megkapni – kivéve, ha olyan viszonyban vagytok, hogy mégis. De ebben az esetben vagy elárulja magától, vagy kérdezz rá! Mi a férjemmel többnyire biztosra megyünk, ha egymás ajándékozásáról van szó – persze egy kis meglepetéssel azért mindig akad…
“A” meglepetés
Ezzel el is érkeztünk az ajándékozás legkritikusabb pontjához: “A” meglepetéshez. Emlékszel, milyen kínos voltam a két fölösleges sállal? Akkor már rég nem laktam közös háztartásban az öcséimmel, ezért nem tudtam megfigyelni, hogy mindkettőnek van egy-egy szeretett sálja, és, nem, ők nem nők, hogy azt cserélgessék.
Jó meglepetést csak annak tudsz szerezni, akit jól ismersz, akit jól megfigyelsz, akire jól ráérzel. Ha hosszas gondolkodásra sem ugrik be semmi használható, akkor egyszerűsítsd a dolgokat…
Adj élményt!
Például az élményajándék biztos nem fog a polcon porosodni, rosszabb esetben a kukában landolni. Az élmény fajtáját ráadásul teljesen rá lehet szabni boldog tulajdonosára. Ha a kapcsolat közeli, valószínüleg tudjuk, az illető mit és kivel élne át a legszívesebben, de akár élmény-csomagot is adhatunk, amiből ő tud magának választani. Felnőtt életem legjobb karácsonya volt, mikor kizárólag közös színház-, koncert és stand up comedy jegyekkel leptem meg a családom, így januártól-márciusig újra láthattam őket egyenként, ráadásul még jól is szórakoztunk.
Ehető-iható ajándékok
Személyes, mert az ajándékozó figyelmet és időt szán rá, hasznos, mert el lehet fogyasztani: ilyenek az ehető ajándékok. Nőknek lekvárok, chutney-k vagy aszalványok, férfiaknak chiliszósz, és mindkét nem tagjai örülnek a süteménynek, vagy a kedvenc likőrjüknek, pálinkájuknak. Persze tudjuk, ez utóbbinál nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos!
Add a legtöbbet – önmagadból!
És most elérkeztünk az ajándékozás felsőfokához, amihez három értéket lehet kapcsolni: idő, együttlét és figyelem.
Közhely, de igaz, hogy rohanó korban élünk, rengeteg a feladat, közben peregnek a napjaink. A szeretett személyre szánt idő, amikor minden figyelmünket neki tudjuk szentelni, bele tudunk lassítani a jelenbe és zavartalanul meg tudjuk élni a kapcsolatot: ezzel az ajándékkal okozzuk a legmaradandóbb örömöt. A jó ajándékhoz nem kell teljesíteni vagy szétforgácsolódni, és főleg nem kell sok pénzt elkölteni. A jó ajándék a másikról szól.
