Ambivalens viszonyom a Valentin-nappal nem tegnap kezdődött. Gimnazista koromban ütötte fel a fejét először osztályunkban a “Valentin-nap kérdés”. Volt, akinek fontos volt, mások – köztük én is – azt se tudtam, eszik-e vagy isszák. Aztán néhány hollywoodi romantikus mozival és párkapcsolati eseménnyel később már kikristályosodott a viszonyom az ünnepnaphoz: nem az én műfajom. Legalábbis a rózsaszín szívecskés, csillámlufis-vörösrózsás verzió semiképp.
Aztán Valentin-napok jöttek és mentek, és, mint oly sok mindenben, ebben is változtam. Rájöttem, hogy nem muszáj felülni a giccsvonatra ahhoz, hogy kedves és emlékezetes nap legyen a Bálintok nevenapja. Midnen más ünnepre is igaz, hogy dönthetek róla, akarom-e tartani, s, ha igen, hogyan lesz olyan, ahogy nekem a legjobb. Ünnepelni jó, ajándékot kapni és adni jó, és miért ne lehetne még egy nap az évben, amikor megállunk egy pillantara és egymásra figyelünk? Nekem mondjuk könnyű dolgom van, mivel a férjem annak idején február 11-én tette föl nekem a Nagy Kérdést, így elég nyomós okunk van az ünneplésre ezidőtájt.
Finnországban február 14-ét a barátság napjaként tartják számon, s, ha ezen múlik, miért ne lehetnék egy kicsit magam is finn? A barátaink gyakran olyan magától értetődő módon állnak mellettünk, hogy észre sem vesszük, mennyi hálával tartozunk nekik és értük. Nekem nagyon tetszik az az ötlet, hogy dedikáljunk időt, kiemelt dátumot annak is, hogy a barátainkról megemlékezzünk, ha csak egy képeslap erejéig is.
A párunkat sem muszáj szívecskés mackókkal elárasztani (ha csak nem ez a legfőbb vágya), én szeretem néha összeszedni a magam számára is, mi mindent szeretek a páromban, mennyi mindent kapok tőle nap mint nap és mennyire hálás vagyok azért, hogy együtt éljük ezt az izgalmas kalandot, amit életnek hívunk. Ha megosztom vele mindezt akár szóban, akár írásban, azzal valószínűleg sokkal többet adok neki, mint bármilyen ajándéktárggyal.
És, persze volt az élethelyzet és lelkiállapot is, amikor egyszerűen csak tojtam az egészre vagy szerveztem valami jó kis összeröffenést sokkal inkább farsang, mint Valentin apropóján, hiszen a magyar hagyományban ez az időszak a bálok, tánc, mulatozás és télűzés ideje volt. Szóval, ha bármilyen ötleted van, ne fogd vissza magad. Ahogy a mondás tartja: halottak napján sem vagyok halott, mégis ünneplem, miért ne lehetnék ugyanígy a szerelmesek napjával?
