Az a jellegzetes kánikulai nap volt, amikor a meleg miatt már hajnalban fölébrednek a gyerekek, mégis, mire az öltözés-reggelizés-elindulás akadálypályát tejesítettük, már olyan késő lett, hogy nem akartunk napra menni. A beígért strandolás elé tehát muszáj volt kitalálnunk valamit, aimivel délutánig kihúzzuk lázadás nélkül, így jött az ötlet, nézzük meg Földváron a Hajózástörténeti kiállítást. Kicsit félve indultam neki a programnak, hiszen egy öt- és egy hároméves gyerekkel múzeumba menni még akkor is tartogat kihívásokat, ha előtte a fél napot egy ugrálóvárban töltötték, de aggodalmam alaptalannak bizonyult.
A látogatóközpontban a klíma mellett kedves fogadtatásban és tájékoztatásban is részesültünk. Első utunk az emeleti kávézó teraszára vezetett, ahonnét olyan panoráma nyílik a Balatonra, hogy a tíz ujjamat megnyalom utána, a citromos-tejszínes süteményükről nem is beszélve.
Miután némi cukorbevitellel garantáltuk a megfelelő erőnlétet, fölmerészkedtünk a kilátótoronyba, ami a hajó alakú épület árboca is egyben. Nos, ha a kávézóból tetszett a panoráma, itt egyenesen szédítő a perspektíva, ami a szemünk elé tárul, ráadásul itt a gyerekek is jobban tudnak nézelődni és – nem mellesleg – körbe rohangálni a teraszon. A mieink hamar berendezkedtek, helyet fogalaltak a kitalált kávézóban a földön és jó negyedórát lekötötték magukat. Itt fönt kellemes szél is fújt, így nem akartunk azonnal elmenekülni a 30 fok ellenére sem.
A kilátót követően megkerestük a kiállítótermeket. Ebből kettő van, plusz egy moziterem, ahová a kiskorúakra tekintettel épp csak bepillantottam. A kiállítórészben viszont folytatódott a buli. A hatalmas, Balatont ábrázoló terepasztal mellett azt játszottuk, hogy óriások vagyunk, a “matrózbácsival” való fényképezkedésnek minden eleme élvezetes volt (az elkészült képet ott helyben elküldheted arra az emailcímre, amire szeretnéd, mi például este visszanéztük a saját postafiókunkban). Jópár függőszék is van a teremben, ez a gyerekek számára kiváló hinta, a szülők számára pedig gyors pihenési lehetőség.
A lenti terem fő attrakciója két kis csónak, amit a gyerekek is tudnak “irányítani” a kihelyezett képernyőn követve a hajó útját. A szimulációs játék grafikája ugyan némileg egyszerűre sikeredett, de ez a lányokat kicsit sem zavarta, nagy élvezettel költöztek egyik csónakból a másikba.
Ugyanitt található egy szélgép is, amin gombnyomással állítható a szélerősség, s ily módon a viharjelzés fokozata is – a játszva tanulás kiváló példája: a kicsik csak nyomogatják a gombot, nagyobbakkal viszont remekül lehet beszélgetni arról, hogy mekkora szél milyen lehetőséget vagy veszélyt rejt.
Az interaktív eszközök mellett híres vitorlások részletes makettjeit tekinthetjük meg, megpróbálhatunk különböző csomókat kötni ábrák és kötelek segítségével, és olvashatunk, nézhetünk a Balaton kialakulásától a tóhoz kapcsolódó történelmen és beszámolókon át mindenfélét.
A kiállítótermek végeztével még egy apró játszószobát is felfedeztünk, ahova az egész kicsikkel is be lehet menni, színezők, egy doboz játék, kisasztal, székek, de mindez egy kis odagondolással vitorlás dekorációval, a falon hajózási KRESZ tanulótáblával.
Kávézással együtt jó két órát eltöltöttünk itt, szuper élmény volt a gyerekeknek is, nekünk is, tényleg jó szívvel ajánlom bárkinek, aki arra jár. Jó szelet mindenkinek!
Nézd meg balatoni vitrorlás ajánlatainkat!
Nézd meg balatoni szállásajánlatainkat!
